68. Cannes-i filmfesztivál – Az első hétvége

Akt.:
68. Cannes-i filmfesztivál – Az első hétvége
Cannes – A fesztivál első, legzsúfoltabb hétvégéje koncentráltan tartalmazza mindazt, amiről Cannes szól.

Szombat este lépni is alig lehetett a Croisette-en, ahol elegáns estélyibe és szmokingba öltözött tömeg hömpölygött. Az éttermek, bárok, klubok és a filmes partik helyszínei zsúfolásig teltek, a fesztivál palotához vezető, vörös szőnyeg borította lépcsősoron egymást váltották a hírességek. Közben pereg a verseny, ami eddig elég vegyesnek bizonyult.

A tapsból ítélve tetszett a sajtóközönségnek Todd Haynes Carol című leszbikus melodrámája. A Patricia Highsmith regényéből készült film az 1950-es években játszódik New Yorkban, ahol a gazdag, de boldogtalan házasságban élő Carol (Cate Blanchett) intim viszonyt kezd egy fiatal áruházi alkalmazottal (Rooney Mara). A film lenyűgöző részletességgel rekonstruálja az Eisenhower éra miliőjét és az akkoriban aligha elfogadottnak tekintett kapcsolt nehézségeit. A Carol tele van finomsággal és gyöngédséggel, főleg, ami a két nő közötti szerelmi jelenetet illeti, de minden említett erénye ellenére nagyon unalmas volt számomra.

Jóval energikusabb és komplexebb Maïwenn rendezése a Mon roi, ami nem csak a 39 éves francia színész/rendezőnő biztos kezének köszönhető, hanem a két főszereplő Emmanuelle Bercot és Vincent Cassel kiváló játékának. Az idei nyitófilmet rendezőként jegyző Bercot itt színésznőként nyújt kivételesen jó alakítást. Bercot és Cassel a se veled, se nélküled párok tipikus megtestesítője, a Mon roi őket követi több mint egy évtizeden keresztül a megismerkedésüktől a házasságon, váláson át a kapcsolathoz mérten felemás végkifejletig. A Carol visszafogott szerelmi története és a Mon roi viharos kapcsolati drámája a versenyprogram emlékezetesebbjei közé tartoznak, de egyik sem nyújt annyit mint Nemes László Saul fia című alkotása, ami az első hétvégén egyértelműen vezeti a versenyt a kritikusok és a szakmai közönség köreiben is.

– Váró Kata Anna –








hirdetés