60 éves lett a Abaúji Pedagógus Kórus

Az Abaúji Pedagógus Kórus
Az Abaúji Pedagógus Kórus - © Fotó: Magánarchívum
Encs – Férfiak kerestetnek az Abaúji Pedagógus Kórusba, mert már csak hárman vannak. Volt, aki négy kilométert gyalogolt oda és vissza, hogy énekelhessen.

Nemrég ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját az Abaúji Pedagógus Kórus. Az énekkar kuriózumnak számít az országban, tagjai ugyanis nem egy intézmény dolgozói vagy egy település lakói, hanem Abaúj több településéről járnak a próbákra Encsre. A kórus karnagya, Buchala István azt tanácsolta, Ádám Eszter kórustitkárral beszéljünk az évforduló kapcsán, mert tulajdonképpen ő a mozgatórugója, a lelke az együttesnek, és ha ő nem lenne, valószínűleg a kórus már széthullott volna. Így tettünk hát, és sok érdekességet tudtunk meg az elmúlt hatvan évről, de a jelenlegi gondokról is.

Büszke vagyok rá, hogy életben tudtuk tartani a kórust 60 évig.” Ádám Eszter

Más világ volt

– A pedagóguskórust Csutor János indította el 1958-ban az Abaúji járás pedagógusaiból, akkor még férfikarként. Néhány év alatt azonban vegyes karrá fejlődött. Tagjai a járás különféle településeiről származtak, Szikszótól Tornyosnémetiig – emlékezett a kezdetekre Ádám Eszter, úgy folytatva: akkor az még egészen más világ volt. Az iskolák támogatták a kórusba járó pedagógusokat. Az órarendet úgy állították össze, hogy délután el tudjanak menni a próbára. Akkor persze még vonattal és busszal jártak az emberek. A szüleim is kórustagok voltak, így kezdődött a kapcsolatom az énekkarral. Szikszón laktunk, én most is ott lakom, a szüleim pedig pedagógusként dolgoztak. Kigyalogoltak a vasútállomásra, a többi szikszói kórustaggal, és amíg utaztak Encsig, jót beszélgettek. Varázslatos hangulata volt már ennek is. Ismertem egy csodálatos hangú énekest, Mikes Zoltánt, aki Deteken lakott. Arrafelé rossz volt a közlekedés, úgyhogy ő próba után Baktakékről gyalog bandukolt haza, ami bizony négy kilométeres utat jelentett. De télen is, nemcsak jó időben. Csodálatos dolog ez, akkor még önfeláldozóak voltak az emberek, és fontosnak tartották az éneklést, az összetartó közösséget – idézi a múltat a kórustitkár.

A szüleivel együtt

Ő az egyetem elvégzése után, 1975-ben lett énekkari tag, a szüleivel együtt járt a próbákra és a fellépésekre.

– A 70-es, 80-as évekre szívesen emlékszem, akkor Sotkó Jóska bácsi, gönci énektanár, kórusvezető volt a karnagyunk. Csak szép emlékem vannak róla, mert kitűnő hangulatot tudott teremteni és szakmai körökben is elismerték őt. Országos és nemzetközi kórustalálkozókra jártunk, felléptünk Kárpátalján és Szlovákiában is. Aztán a kórustagok sajnos egyre öregedtek, az én szüleim is meghaltak, én pedig az egyetemen tanítottam, abban az időben nem tudtam a kórusba járni. Jóska bácsi is elfáradt, 2002-ben átadta a karnagyi pálcát Buchala Istvánnak, aki a mai napig vezeti a kórust. István karizmatikus, csodálatos egyéniség, szakmailag zseniális – fogalmaz Ádám Eszter.

Fogyatkoznak

Szó esik a nehézségekről is. Korábban az Encsi Városi Művelődési Központ kórusaként működtek, de aztán önállósodniuk kellett. Egyesületet hoztak létre, úgyhogy annyi pénzük van csak, amit adományként kapnak innen-onnan. Szikszó komoly támogatójuk és a Pedagógusok Szakszervezete megyei szervezete is, valamint az encsi polgármester, Szeles András. A próbákat az encsi Szent László Katolikus Általános Iskolában tartják, kórusvezetőjük itt igazgatóhelyettes. A legnagyobb gond azonban, hogy egyre fogyatkoznak a kórustagok. Már csak 18-an vannak, és óriási „férfihiányban szenvednek”. Mindössze hárman maradtak.

– Most tartunk ott, hogy valamit lépnünk kell, mert nem tudjuk tovább vegyes karként folytatni a munkát – mondja aggódva a kórustitkár.

Elmeséli, a 60. évfordulóra szervezett ünnepség nagyon jól sikerült, az Encsi Városi Művelődési Központban tartották. Az 50. azonban még szebb volt, mert arra még eljöttek azok a tagok is, akik a régi, nagy kórusban benne voltak, és Csutor János alapító karnagy is ott volt.

Büszke a 60 évre

– Amit nem nagyon értek, hogy miért nem tudjuk rávenni az embereket, hogy jöjjenek énekelni. Pedig az éneklés olyan feltöltődést jelent, ami bármilyen kikapcsolódásnál többet ér. A jó közösségről nem is beszélve. Nekem a szüleim miatt is fontos a pedagóguskórus, hiszen ők sokáig meghatározó egyéniségei voltak az énekkarnak. Mindig azon igyekeztem és igyekszem most is, hogy az együttes fennmaradjon. Büszke vagyok rá, hogy életben tudtuk tartani a kórust 60 évig – fogalmaz Ádám Eszter.

Magáról annyit árul el, hogy a Miskolci Egyetem idegennyelvi tanszékén tanított oroszt és angolt, később angol szaknyelvet jogászoknak és mérnököknek. Nyolc évig tanult zongorázni, mindig is énekkari tag volt. Az iskolában és az egyetemen is. Most már nyugdíjas, de a szikszói református templom kántora, és tagja az Országos Egyesített Énekkarnak, melynek Hollerung Gábor a karnagya.

Hegyi Erika