Újrafelélesztés helyett

Úgymond hirtelen halállal elveszítettünk egy kiváló sportolót. A média „felkapja”, s jó ideig a hírek között szerepel minden, ami csak a halálhírhez kapcsolható. Pedig nem is olyan ritka jelenség az azonnali szívmegállás… – Szalóczi Katalin jegyzete.

Úgymond hirtelen halállal elveszítettünk egy kiváló sportolót. A média „felkapja”, s jó ideig a hírek között szerepel minden, ami csak a halálhírhez kapcsolható. Pedig nem is olyan ritka jelenség az azonnali szívmegállás, hazánkban a nap minden órájában többen is elszenvedik. Csak éppen nem élsportolók. (Sajnos, az élsport és az egészséges életforma mint követendő példa között már rég hatalmasra nyílt az olló…)

Ismert emberek hirtelen halála azonban kampánytémává teszi az életmentést, az elsősegélynyújtás-béli általános ismerethiányt, a félautomata (az önkéntes segítőt emberi hangon eligazító) újraélesztő készülékek létét, nemlétét, indokoltságát, indokolatlanságát. Jó volna hinni, hogy minél több készülék lóg a falon, annál nagyobb biztonságban vagyunk. Csakhogy a készüléket is működésbe kell hozni, ráadásul meglehet, hogy egy jókor, jó helyre mért ökölcsapás többet ér, mint egy defibrillátor. Viszont mindkettőhöz elengedhetetlen, hogy észrevegyük, ha a közelünkben összecsuklik valaki. S ha észrevesszük, hát ne tőle el-, hanem felé forduljunk. Hatékony segítőként.

Ehhez alapvetően a szemléletnek kellene megváltozni, állítják a szakemberek. S azt is, hogy a gyerekek erre még vevők. Ráadásul hatékonyabbak is, mint a felnőttek. Hát kezdjük az iskoláknál! Aztán majd eltanuljuk a gyerekektől.








hirdet�s