ÉKN-Interjú: Dr. Hoffmann Rózsával, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkárával

ÉKN-Interjú: Dr. Hoffmann Rózsával, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkárával
Kazincbarcia – Új oktatási törvényt alkotunk, amelyben a jogok és a kötelességek harmóniában állnak egymással.

A kistérségi tanévnyitó konferencián tartott előadást szeptember 21-én Kazincbarcikán dr. Hoffmann Rózsa a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára.

Arról beszélt Barcikánis, hogy vissza kell állítani az iskolákban a normális értékrendet, az elmúlt évek szolgáltató iskolarendszerét pedig fel kell, hogy váltsa az évszázados hagyományokra épülő normatív pedagógia. Úgy tűnik, szinte mindent visszaállítanak az oktatás területén az elmúlt 8 év előtti állapotra. Volt olyan oktatási reform az elmúlt években, amivel ön egyetértett?

 - Hoffmann Rózsa: Nem tudok olyan reformot felhozni, amivel egyetértek, még azzal sem, aminek a törekvéseivel egyetértettem, de elhibázott módon hajtottak végre sok mindent. Az, hogy mindent visszaállítanánk az oktatás területén, ami 8 év előtti, az így nem pontos. Mi vissza akarunk kanyarodni a régi erényekhez és ezeket akarjuk átültetni a modern kor követelményei közé, tehát egy korszerű, modern, de a hagyományokból táplálkozó iskolát akarunk. A gyökereink rendkívül fontosak, ez azonban nem jelenti azt, hogy az iskola valami ódivatú múzeumba illő intézmény kell, hogy legyen. Rugalmas, korszerű, dinamikus intézménnyé kell válnia, de olyan pedagógiai kultúrát kell erősítenie, amely jellemző a magyar múltra. Visszatérünk azokhoz a pedagógiai eljárásokhoz, amelyek eredményesek voltak, vagyis a gyerekeknek feladata lesz, kötelessége, tanulniuk kell. Osztályozzuk, értékeljük őket, és hát természetesen szeretjük, mert e nélkül nincs sikeres pedagógia, csak ott ahol a jogok és kötelességek harmóniában állnak egymással.

Hogyan szeretné visszaállítani a magyar oktatás rangját, a magyar pedagógusok presztízsét?

 - Hoffmann Rózsa: Minden intézkedésünkkel azt akarjuk szolgálni, hogy visszaállítsuk a magyar oktatás rangját, a pedagógusok tekintélyét. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a pedagógusokat önálló, szuverén szellemi embereknek tartjuk, ám a munkájukat jól kell szabályozni és megfelelően ellenőrizni. Ezek nem mondanak ellent egymásnak, ez minden felelős oktatási rendszerben így van, csak nálunk nincs így!

Ön szerint az integrált vagy a szegregált oktatás hozhat több eredményt?

 - Hoffmann Rózsa: Az ítéletet kategórikusan kimondani, hogy az egyik vagy a másik jó, az logikailag egyszerűen helytelen. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a társadalmi integráció a cél, amit az oktatási rendszernek szolgálnia kell, és ezt a gyerekekre szabott módon külön úton szolgálhatja. Ma már a világszerte elismert pszichológusok többsége azt állítja, hogy a leszakadt diákoknak a felzárkóztatása csak kisebb csoportban lehet eredményes. Létrehozásuk nem szükségszerűen szegregáció, ezek ideológiailag rámaszatolt címkék. Megismétlem: az együttnevelés és -élés olyan társadalmi cél, amely felé törekedni kell, és minden gyereket akkor kell integrálni, amikor integrálható.

Milyen feladatai vannak az oktatáspolitikának abban, hogy az iskolák ne növeljék a gyerekek között a társadalmi különbségeket?

 - Hoffmann Rózsa:Ebben a kérdésben van egy helytelen állítás, az iskola nem növeli a társadalmi különbségeket, ezt hazai kutatások tucatjai igazolják. Az viszont tény, hogy nem nagyon képes csökkenteni! Ahhoz, hogy csökkenjenek az eleve meglevő társadalmi különbségek, ahhoz kell például egy központilag meghatározott tanterv és olyan követelményrendszer, amelyben a pedagógusok munkáját is ellenőrizzük. Ezért törekszünk arra, hogy végre egy ilyen ellenőrzési rendszert is létrehozzunk.

Tervezték a felsőoktatásban bekövetkezett változások felülvizsgálatát is. Ez érinti a bolognai rendszert is?

 - Hoffmann Rózsa:Változtatások várhatók a felnőttoktatásban is. A bolognai rendszer bevezetése óta eltelt évek azt bizonyították, hogy sok hibáját mutatták ki ennek a rendszernek. Megkezdődött a felülvizsgálata, erre fog megfelelő adni az új felnőttoktatási törvény, amelynek az előkészületei szintén megtörténtek az Oktatási Államtitkárságon.

Kívánnak-e változtatni azon a helyzeten, hogy az önkormányzati oktatási intézményekben egyre több a hátrányos helyzetű gyerek, mert a nem hátrányos helyzetű szülők egyházi vagy alapítványi iskolába „menekítik” gyermekeiket?

 - Hoffmann Rózsa:Az hogy az önkormányzati fenntartású oktatási intézményekben egyre több hátrányos helyzetű tanuló van, mert elmennek az egyházi és alapítványi iskolákba, ez megint nem felel meg a valóságnak. Arányszámukat meghaladó mértékben vesznek fel az egyházi iskolák hátrányos helyzetű diákokat, tehát országos átlagban ez az állítás nem igaz. Egyes területeken persze lehetnek ilyen különbségek, ám az országos statisztikák azt mutatják, hogy az egyházi iskolákban több a hátrányos helyzetű gyerek.Megszületett egyébként a döntés, hogy a kiegészítő támogatást végre időben megkapják, és a számítások alapján elmaradt 4 milliárd forintból az idén valószínűleg eljut az egyházi iskoláknak egymilliárd forint. Megismétlem, hogy a kérdés állítása nem fedi pontosan a valóságot. A hátrányos helyzetű kategória pedig alapvetően szociális. Az, hogy növekszik a hátrányos helyzetű gyerekek száma, az nem az iskolarendszerből, hanem abból a társadalmi valóságból adódik, hogy nő a szegények száma. Rengeteg a munkanélküli, egyes körzetekben és megyékben ez az országos átlagot messze meghaladó mértékben jelenik meg. Nekünk az a feladatunk, hogy az ilyen leszakadó térségekbe invesztáljunk sokkal több pénzt és szakmai programot, hogy ott olyan vonzó, színvonalas iskolák jöjjenek létre, amely lehetőséget kínál az itteni gyermekeknek is a felemelkedésre.

Visszatérve a pedagógusok presztízsére, ezt béremelés nélkül nehéz elképzelni…

 - Hoffmann Rózsa: Tulajdonképpen átugrottam az erre vonatkozó előző kérdését, bár beszéltem arról Barcikán is, hogy vissza kell állítani a pedagógus szakma tekintélyét. Ahogy Németh László mondta:„A természetnek nyers gyémántját csiszolják szép vigyázattal kristályba.” A „gyémántcsiszolók”, azaz a pedagógusok kezében van a jövő, akik arra vállalkoztak, hogy neveljenek, tanítsanak, tehát a jövőt építik. Örülök, hogy a forrás a forráshoz fordul, mert ezek szerint én vagyok az, jóllehet soha nem ígértem – és államtitkárságunk sem – a pedagógusoknak jelentős béremelést, hanem célokról, törekvésekről szóltunk. Mihelyst elkezd a gazdasági élet javulni, akkor lesz erre lehetőség. Sajnos márcsak olyanok az emberek, hogy néha kicsit átírják a mondott szavakat. A pedagógusok presztízse nemcsak a fizetésükön múlik, fontos a mentalitás, az elismerés, sőt ez kommunikációs kérdés is. A pedagóguskollégák tisztában vannak azzal, hogy most olyan az oktatásirányítás, amely becsüli őket. Csakhogy azt is látni, hogy milliárdokat dobáltak ki ebben az országban. Bizonyára ön is tudja, hogy jövőre 2800 milliárd forintot, azután 2500 milliárdot, két év múlva pedig 3 ezer milliárd forintot kell visszatérítenünk abból a kölcsönből, amit a Bajnai-kormány vett fel. Ennek előteremtése olyan iszonyú terheket rak az országra, hogy ilyen körülmények között sajnos most nem várható a jelentős, az érezhető javulás. A pedagógus társadalom bölcs értelmiségi emberekből áll, ismerik a helyzetet és tudják: a nincsből most nem lehet valamit csinálni. Fájdalom, hogy azoknak a legnagyobb a hangjuk, akik asszisztáltak ahhoz, hogy az elmúlt években százmilliárdokat vontak ki az oktatásból. Radikálisan csökkentették a normatívákat, hozzájárultak ahhoz, hogy az iskolák százait csukják be és pedagógusok ezreit tegyék lapátra. Akkor nem emelték fel a hangjukat és miután kiürítettek mindent, úgy gondolják mondhatnak bármit, csak éppen semmi valóságalapja nincs annak, hogy reális legyen most a béremelés. 

Buzafalvi Győző

 








hirdet�s