1956: Semmissé nyilvánított megtorló ítéletek

1956 októbere sokaknak adta meg a szabadság élményét
1956 októbere sokaknak adta meg a szabadság élményét
Miskolc – A „koncepciósok” meghurcolását, megaláztatását csak részben sikerült ellensúlyozni.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye és főként a megyeszékhely, Miskolc a nagy dolgozószámú ipari üzemei révén aktív részese volt az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek.

A Borsod megyei rend­őr-főkapitányság miskolci politikai nyomozó osztályának 1959-es jelentése szerint „a forradalmi szervezetek tagjai közül kétszázhetvennégyet ítéltek el, kilencvenegyet internáltak, nyolcvanöt külföldre távozott, negyvenhármat rendőrhatósági felügyelet alá helyeztek, hatvannyolcat pedig beszerveztek.

A forradalmi szervezetekben résztvevők számát hatezerötszáz-harminchatra becsülték, közülük ezerhétszázötvenet ítéltek akkor aktívnak.

Fura amnesztia

Az elítéltek közül az egyéni kegyelemmel, majd az 1963-as általános amnesztiával szabadulók többségét azzal az „eligazítással” engedték ki a börtönből, hogy ha bármit elkövetnek, hátralévő büntetésüket le kell tölteniük. Az ilyen módon büntetett előéletűek munkahelyi elismerése leginkább a közvetlen vagy az üzemi vezetésen múlott. Ha olyan vezetőjük akadt, aki szolidáris volt velük, vagy akinek fontos volt, hogy a vezetése alatt álló részleg minél jobban teljesítsen, egy idő után elősegítette szakmai visszailleszkedésüket, de magasabb besorolást az esetek többségében így sem érhettek el.

Akik az általános amnesztia előtt szabadultak, a megtorlás keményebb éveiben, több zaklatásnak voltak kitéve. A rendőrhatósági felügyelet alatt állóknak – eleinte hetente, később havonta – jelentkezniük kellett a rend­őrségen, és alkalmanként ellenőrizték őket, hogy otthon tartózkodnak-e. A félelem és a bizalmatlanság olyan sűrű hálóját fonták köréjük, hogy önmaguk és sorstársaik védelmében a legtöbben a rendszerváltozásig kerülték a találkozást egymással is.

Utánuk nyúlt a hatalom

A megfeszített fizikai és pszichés megterhelés többüknél súlyos betegséget okozott. Az akkori hatalom figyelmét az sem kerülte el, hogy a hetvenes évek közepén-végén a forradalom résztvevőinek jó része nyugdíjaskorú lett.

Egy 1975-ös minisztertanácsi rendelet kimondta, hogy akinek a munkaviszonyában öt évnél hosszabb megszakítás volt, az elveszti annak folyamatosságát. Az egyébként is alacsony jövedelmű volt elítéltek számára akkor ez azt eredményezte, hogy a nyugdíjuk nagyon alacsony lett, mivel annak megállapításánál csak a szabadulásuk utáni ledolgozott éveket vették figyelembe.

Jóvátétel, kártérítés

Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetése, illetve a Kádár-korszak végét jelentő rendszerváltozás a rehabilitáció kezdetét jelentette számukra.

A kárpótlási törvény némi anyagi kompenzációt hozott számukra, nyugdíjukat is rendezték, különböző kitüntetésekben részesültek. A 2000. évi CXXX. törvény elrendelte, hogy a különböző, 1956–57-ben alkotott jogszabályok alapján rögtönbíráskodásban, gyorsított eljárásban, illetve népbírósági tanács előtti eljárásban „a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozott cselekmény miatt” történt elmarasztaló ítéleteket az ügyben eljárt elsőfokú bíróság nyilvánítsa semmissé.

ÉM-SZB


Törvények

Az I. semmiségi törvény, az 1989. évi XXXVI. törvény az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról és a II. semmisségi törvény, 1990. évi XXVI. törvény az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról a kommunista diktatúra törvényben meghatározott időszakában elkövetett bizonyos bűncselekmények miatt történt elítéléseket semmisnek nyilvánította.

A III. semmisségi törvény, az 1992. évi XI. törvény az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról rendelkezett.

A IV. semmisségi törvény (a 2000. évi CXXX. törvény az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról) a leszámolás érdekében létrehozott eljárásokban történt elítéléseket minősíti semmisnek.


A rendszerváltást követő években

– A rehabilitáció érdekében az állampolgárok számos esetben fordultak a Borsod-Abaúj-Zemplén Megye területén található bíróságokhoz is – mondta el lapunknak dr. Csillám Katalin, a Miskolci Törvényszék elnökhelyettese. – Az I., a II. és a IV. semmisségi törvény által érintett ügyekben a bíróságokra érdemi szerep nem hárult, csupán a már említett igazolást állították ki az elítéltek és hozzátartozóik részére. A rendszerváltást követő években e három törvény alapján a Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található bíróságok előtt több mint 150 olyan eljárás indult, amely a semmisségi igazolás kiállítására irányult. Ezeken kívül a III. semmisségi törvény alapján pedig közel 60 különleges büntetőeljárásban hoztak határozatot a megye bíróságai.

Lapszemle

„A tömeg Kossuth-nótákat énekelt, s jelszavakat hangoztatott. S amerre elvonultak, dübörgő taps fogadta őket és könny szökött az emberek szemébe. Sírtak a felnőttek, sírtak a fiatalok, és örömében könnyezett mellettem egy összeölelkezett honvéd és rend­őr tizedes. Soha még ilyen egyöntetű és fegyelmezett felvonulás nem volt Miskolcon. Ezt nem kellett szervezni. Én a Kazinczy utca sarkáról néztem végig a felvonulást. A nyomdából szaladtam ki (ezen a napon is az én nyakamba szakadt a különkiadás), de az egyetemistákkal való találkozáson részt vett barátaim mondják, hogy a szabadságvágynak, a magyarságnak és a hazaszeretetnek egyedülálló és legnagyszerűbb példája nyilvánult meg október 25-én Miskolcon.”

Ónodvári Miklós, Naplóm, Észak-Magyarország,

1956. november 4.









hirdetés