1956 Miskolcon

1956 Miskolcon
Lássuk, mi is történt 1956 októberének végén és november elején Miskolcon!

Október 22. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tartott vitaesten összeállították az egyetemi diákság 11 pontos követelését. Egyik fő pontjuk a szovjet csapatok kivonulásának a követelése volt. A gyűlésen megválasztották a diákparlamentet, amely régiónk egyik legfontosabb forradalmi szervezetévé vált. A diákparlament elnöke Fekete Simon lett.

Október 23. A DIMÁVAG Gépgyár fiatal munkásai (Bogár Károly, Turbók Gyula, Gellért Károly és mások) 21 pontban foglalták össze követeléseiket. A szovjet csapatok kivonulása mellett valódi általános és titkos választójogot is követeltek. A pontokat megfogalmazó csoport tagjaiból úgynevezett Munkásszervező Bizottság alakult.

Október 24. A DIMÁVAG munkásai tüntetésen akarták kinyilvánítani kiállásukat a harcoló pestiek mellett. Ekkor még sikerült lebeszélni őket. A nap folyamán – az országban elsőként – üzemi munkástanács jött létre a DIMÁVAG-ban.

Este egy 150-200 fős csoport kísérelt meg tüntetést szervezni, azonban csoportjukat végül az ÁVH egyik százada szétverte.

Október 25. A fővárosba utazott a DIMÁVAG, a Nehézszerszámgépgyár és az egyetem közös küldöttsége – amelyet elkísért Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára is. A delegációt Nagy Imre miniszterelnök fogadta, aki elismerte a DIMÁVAG 21 pontos követelését.

Távollétükben hatalmas felvonulás színhelye lett Miskolc. Több tízezres tömeg hullámzott a város utcáin, majd az egyetemvárosban tartottak nagygyűlést, amelyen sztrájkbizottságot választottak. A bizottság elnökévé aznap este Rozgonyi Ernőt, elnökhelyetteseivé Papp Miklóst (DIMÁVAG), Jekkel Bélát (megyei tanács) és Horváth Gyulát (egyetem) választották.

Este fiatalok próbáltak a fővárosba sietni, hogy részt vegyenek a harcokban. Csoportjaikat azonban megállították, többeket letartóztattak.

Október 26. Reggel több ezres tömeg tódult a városi, majd a megyei rendőrkapitányság elé, hogy követelje a letartóztatottak szabadon engedését. Bár a fiatalokat már kiengedték, a sokaság ezt nem hitte el. Végül az emberek megrohamozták a kapukat, válaszul sortűz dördült el. Összesen 16 halálos áldozata lett a sortűznek, sokan megsebesültek. A tömeg előbb elmenekült, később azonban visszatért. Megostromolta az épületet, a népharagnak október 26-án, illetve 27-én összesen hét személy (rendőrök, ÁVH-sok és egy civil) lett áldozata.

Az események hatására a megyei munkástanács vezetőinek egy része elmenekült, csupán Nagy Attila és Papp Miklós maradt meg közülük, akik az elkövetkező két napban elnökként, illetve elnökhelyettesként tevékenykedtek. Az egyetemi diákparlamenttel, az üzemekkel, a rendőrség és a honvédség képviselőivel együttműködve hozzáláttak a nemzetőrség megszervezéséhez, a lakossághoz került fegyverek összeszedéséhez. Egy-két nap alatt sikerült visszaállítani a közrendet.

Október 29. Megválasztották a végleges megyei munkástanácsot. A testület elnöke Kiss József, elnökhelyettesei Bogár Károly, Fekete László, Nagy Attila és Papp Miklós lettek. A nemzetőrség vezetésével Birtalan Mihály őrnagyot bízták meg.

Október 30. A többpártrendszer bejelentésének hatására Miskolcon is megkezdődött az egykori koalíciós pártok szervezése (Nemzeti Parasztpárt, Kisgazda Párt, Szociáldemokrata Párt, valamint a Kommunista Párt). A megyei munkástanács – attól félve, hogy a pártok szervezése megbontaná a nemzeti egységet – felkérte a pártok vezetőit, hogy a szovjet csapatok kivonulásáig tartózkodjanak a tényleges szervezőmunkától. A javaslattal a többség egyetértett, ezért a megyében igazán egyetlen párt sem végzett aktív szervezőmunkát.

Október 31. Megválasztották a forradalom városi szintű szervezetét, a Miskolci Városi Nemzeti Bizottságot. A testület elnöke Gálffy Imre, a város 1945-1947 közötti polgármestere lett, helyettesei Kádár István és Szinvavölgyi József, titkára Tóth Dezső lett. A bizottság a szovjetek közeli bevonulása miatt érdemi munkát nem tudott végezni.

November 1. A megyei munkástanács újabb küldöttséget indított a kormányhoz. A tárgyalások hatására, Nagy Imre kérésére, a megyei munkástanács határozatot hozott a munka november 5-én történő felvételéről, s megkezdte a tárgyalásokat a nagyüzemekkel a termelés megindításáról. Erre azonban a szovjet beavatkozás miatt nem kerülhetett sor.

November 2. A különböző forradalmi bizottságok, munkástanácsok tevékenységének összehangolására egy regionális szervezetet alakítottak meg. Az Észak- és Keletmagyarországi Nemzeti Tanácsban képviseltette magát Békés, Borsod, Heves, Nógrád és Szolnok megye, valamint Miskolc város delegációja. Elnökké, Mihala Ferencet, titkárrá Darin Sándort, a miskolci egyetem két oktatóját választották.

November 3. A megyei munkástanács – amely napok óta értesült a szovjet csapatok Magyarországra való bevonulásáról – felmérte egy szovjet támadás esetén lehetséges ellenállás esélyeit. Tudva, hogy valódi ellenállásra a forradalom fegyveres erői képtelenek,

November 4. Miskolcra is bevonultak a szovjet csapatok. Csupán az egyetemvárosban tört ki harc, amely során két egyetemi hallgató vesztette életét.

A megyei munkástanács vezetői nem ismerték el a Kádár-kormányt, ezért többüket letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Válaszul a nagyüzemi munkásság sztrájkot hirdetett és követelte vezetői szabadlábra helyezését. A munkásság kitartó ellenállása hatására november második felében hazahozták és szabadon engedték a letartóztatottakat. A munkástanácsok rövid ideig még működhettek, azonban hamarosan megkezdődtek a letartóztatások.

Forrás: Kis József, a B.-A.-Z. Megyei Levéltár levéltárosa








hirdet�s