007 és feles

Makulátlan fekete zakója alatt ezüstös atlétatrikót viselt, ezért is tudott észrevétlenül leparkolni Aston Martinjával a gomolygó ködben, nem messze a dokkoktól. Juhász-Léhi István jegyzete

Ide volt megbeszélve, s azt nem is sejthette a 007 és feles, hogy a szitáló eső is komoly tényező lesz majd.
A borostás figura a furgonnal megállt a lepukkant kocsma előtt, hanyagul felcsapva egy vizelő részeget, aki persze ügyet sem vetett a két autósra. A sportkocsis nem szólt egy szót sem, felhajtotta gallérját és biccentett. A másik odalökött egy laza ,,itt vant” és kérdően összedörzsölte kesztyűs kezével mutató és hüvelykujját. A 007 és feles vastag, sárga borítékot vett elő és amint előhúzta azzal a mozdulatsorral flegmán meggyújtotta drága szivarját. Nem adta át, látni akarta az ,,árut”. A koszos furgonhoz sétált a borostással. Az ,,eladó” kihúzta a nyikorgó oldalajtót és felbontotta az egyik leragasztott papírdobozt. A 007 és feles egy csipesszel kivett egy lapot és megpiszkálta a stócot. Számok, számítások, adatok és tervek. Elégedetten bólintott és átpakoltatta az Aston első ülésére a dobozokat.
Néhány órával később a főváros felé autózva megbízható fénymásoló szaküzletet keresett. Amikor az esőtől bealudt szivart kifricskázta a belvárosban rájött, hogy elfelejtette behúzni a kabrió tetejét. Félve jobbra pillantott, de csak az óriási, vizes papírgalacsinná lett kupacot láthatta a pazar bőrülésen.
A 007 és feles ezután felhagyott a kémkedéssel.








hirdet�s