„A szegénység nem szégyen, csak kellemetlen”

Csapó Sándorné és fia egyelőre az egyetlen lakói a felsőzsolcai átmeneti szállónak, vagy ahogy nevezik, melegedőnek. Tíz ágy van előkészítve az iskolához tartozó faházban, azoknak, akiknél nincs villany, nincs gáz, azaz nem tudnak mivel fűteni. Csapóéknál még nyáron kapcsolták ki a gázt. Nem tudták fizetni a számlákat. Az árvízkor kezdődött minden. Se ágy, se takaró, semmi nem maradt – sorolta az édesanya –, az életünk elúszott. Az adósság halmozódott, majd odáig jutottak, hogy a szolgáltató elzárta a gázt. Ha nem lenne a szálló, akkor most otthon, a fűtetlen lakásban kellene átvészelniük a mínuszokat. Az állatokat nem vihették magukkal, így naponta hazajárnak megetetni azokat.

A saját élelmükről is gondoskodniuk kell, de melegétel már régen került az asztalra. A tegnapi ebéd parizer volt kenyérrel és savanyúkáposzta – mondta.

Dr. Tóth Lajos polgármester is elkísért minket az átmeneti szállóra, és elmondta Csapóéknak, hogy a Vöröskereszttel egyeztettek, a következő napokban biztosítanak számukra melegételt. De úgy tűnik, ez sem nagy segítség nekik, mert Csapó Sándorné a hírre sírva fakadt: „Hogy tudjak bemenni, nincs pénzem a buszra…”

Cipő nélkül

Hankóék otthon élnek, de ahhoz, hogy fűteni tudjanak a közüzemi díjakon kell spórolniuk, illetve átcsoportosítani a befizetéseket. Hétfőn még négy napra elegendő tüzifájuk volt, mert pár napja 2-3 mázsát kaptak a cigány kisebbségi önkormányzattól. Mi lesz, ha elfogy? „Kölcsön kérünk, hogy fűthessünk” – válaszolta Hankó László.

A felesége ebben a hidegben is papucsban volt, mint megtudtuk: nem vesz cipőt, hogy tüzelőre jusson. „A szegénység nem szégyen, csak kellemetlen” – mondta. Az ételen is spórolnak: kenyér és tészta a menü, illetve minden, ami olcsó. A családfő szerint nem egy diplomáciai ebéd – fogalmaz –, de arra jó, hogy egyenek. És azt is mondta: most az a legfontosabb, hogy legyen mit enniük, és meleg legyen a házban, a többi nem számít.

ÉM-NSZR

<< vissza a BOON főoldalára