„Mint a divatmagazinok címlapján…”

Akt.:
„Mint a divatmagazinok címlapján...”
„Mint a divatmagazinok címlapján...” - © Fotó: Kozma István
Miskolc – A miskolci színház két művészével, Máhr Ágival és Czakó Juliannával beszélgettünk, női szerepekről.

Közös bennük, hogy nők, és ugyanazt a hivatást választották. Juli a pályája elején tart, végzős egyetemi hallgatóként tagja a Miskolci Nemzeti Színház társulatának. Ági sokat bizonyított színésznő, teljesítményét egyebek között a Jászai-díja is igazolja. A női lét számukra: duplán szerep.

„Sokszor a színpadon is azokat a szerepeket kell eljátszanod, amiket az életben. Minden egy szerep: az anya, a feleség, és a szerető is. Ezeket kell okosan a színpadra vinni” – mondja erről Czakó Juli. „Zavarban vagyok, mit mondjak: számunkra általában csak női szerepek vannak” – teszi hozzá Máhr Ági.

Ülünk, faggatom a két csodás hölgyet, akiknek fél óra múlva kezdődik a próbája, és bár már ott kellene járjon minden gondolatuk, most a kérdéseimre mégis a nőiség mibenlétén töprengenek. Máhr Ági szerint az életben sok minden átalakult. „Ma nem mennek férjhez korán a nők, egzisztenciát építenek, vállalkoznak. Későbbre tolódik a gyerekvállalás is. Egy színésznő minél fiatalabb, annál több kihívás előtt áll.

Kegyetlen önismeret

Velük tart-e a színészi szerep, ha kilépnek a színház kapuján? – firtatom: az utcán, a boltban tudják az emberek róluk, hogy kicsodák?

Manapság celeb-világot élünk – mondja Máhr Ági. – Van, akinek az számít művésznőnek, akit a tv-ben lát, aki sorozatokban szerepel. De! Egy idő után úgy érzékelem, megismernek a városban, és szeretem azt hinni, hogy innen, a színházból. Régóta Miskolcon vagyok.

– Nekem ez az első évem itt, és nem nagyon találkoztam hasonlóval. Számomra nem fontos annyira, hogy megismerjenek, vagy másképpen kezeljenek – feleli Juli. – De van olyan néha, hogy köszönnek az utcán teljesen ismeretlen emberek. Lehet, hogy azért, mert színpadon láttak…

És hogy mi alakítja a színésznő női szerepeit?

– Számomra hihetetlenül fontos a családom! – árulja el Juli. – Sokat kaptam tőlük, rengeteg mindent tanultam anyukámtól, aki óvónő. Vagy a nagymamámtól is, aki falusi asszony. A tiszta, naiv hitem tőlük származik. Az én női szerepeim, akár az életben, akár a színpadi valóságban, a tőlük kapott és az általam megélt tapasztalatokból állnak össze.

Felvetem, a főiskolán mennyire volt fontos, hogy kiktől tanultak? Juli így emlékszik: „nekünk azt mondták, hogy a színészetet nem lehet tanítani…” Ági úgy fogalmaz, nem mindegy, hogy kitől tanul az ember! Az pedig, hogy merre indulsz és hogyan, létkérdés! Viszont a színházi ízlést a legjobb családban sem tudják alakítani.

Szóba hozom: ha a színész szerepet formál, formálja-e őt is a szerep? Juli elmosolyodik, majd azt mondja: neki minden szerep olyan, mint egy találkozás. Az elején még nem pontosan tudja elképzelni, miként éli majd meg, de a próbák és az előadások időközben szépen alakítják. A fiatal színésznő elmondása szerint van olyan szerepe most is, például a Dandin Györgyben Angelique, a feleség, amibe szépen, lassan talált bele. Miközben próbára hívják őket, Ági bevallja, hogy őt nem alakította át soha egyetlen szerep sem, viszont kegyetlen önismeretre késztette.

Szerepálmok

Igyekszem szóba hozni a szerepálmokat. Nem könnyű. Ági szerint Julinak még lehet álma, sőt!

– De mit álmodjak én, az én koromban? – derül a saját kérdésén. – Biztos van, sőt remélem is, hogy van még jó szerep számomra. Konkrét álmaim nem nagyon voltak, talán egy, de elkerült. Fontos szerepem rengeteg akadt. Több, mint száz-százhúsz szerepet játszottam, negyven év alatt.

– Nagyon szeretem Molnár Ferencet is, de nagyon szívesen játszanék Júliát is. mondja halkan elmerengve Juli.
Mit ad a színészet, mit adott a színház?

Máhr Ági úgy fogalmaz, hogy számára ez lételem. „Ott vagyok jól, a kinti életem bizonytalanabb. Van ilyen…” – vallja meg őszintén.

– A színházban jó megérezni a közönség reakcióját: jó meghallani, ha nevetnek, vagy érezni, hogy elgondolkodnak – mondja Czakó Juli. – A színpad 3D-s mozi és ez ott, akkor, és abban a pillanatban van és nem lehet máshogy. Ezért lettem színházfüggő. Már most.

Nőnek lenni most, mit jelent? – kérdezem. „Nehéz…! Nem kapnak könnyen munkát, és mégis helyállóan kell háztartást vezetniük, vagy gyereket nevelniük… És az sem árt persze, ha úgy néznek ki, mint a divatmagazinok címlapján – hangsúlyozza Máhr Ági. – Messze vagyunk még a tökéletestől, de imádok nő lenni.

– ÉM-JLI –